A skót állatorvos, John Boyd Dunlop találta fel az első levegővel töltött vagy pneumatikus gumiabroncsot 1888-ban. Dunlop gumi tömlőket szerelt fa kerekekre és az illesztési felületet vastag vászonnal burkolta . Ezeket az első gumiabroncsokat egy triciklire szerelte fel, majd megtette az első tesztutat. Miután nem merült fel semmilyen probléma, Dunlop gumidarabokat illesztett a ponyvavászonra, hogy megakadályozza a csúszást, és egy kerékpáron tesztelte ezeket a gumikat. A kísérlet sikeresnek bizonyult, és ez jelentette a pneumatikus gumiabroncs megszületését.

Az acél peremmagos gumiabroncsot C.K. Welch találta fel 1891-ben, mely fontos áttörést jelentett a gumiabroncs történetében. Ugyanabban az évben a Michelin testvérek szabadalmaztatott az olyan gumiabroncsokat, melyeket kézzel lehetett le- és felszerelni. 1904-ben a Firestone és a Goodyear Tire Company kifejlesztette az egyenes falú, acél peremhuzalos gumiabroncsot, és 1908-ig az Egyesült Államokban szinte az összes gumiabroncs-gyártó ezt a gyártási technikát vezette be.

1913-ban Nagy-Britanniában kifejlesztették a radiál szövetet, mely szakított a korábbi módszerrel, melynél rézsútosan szőtt gumiabroncs szövetet használtak. Azonban a radiál szövetes módszer csak 35 évvel később került széleskörű használatba, 1948-ban, amikor a Michelin átvette. Az anyagot vastag pamutfonálból szőtték. A magas árak miatt az erősebb selyemszövetet nem lehetett gumiabroncs szövet gyártására használni. 1928-ban azonban, az amerikai Dupont gyár kidolgozta a szintetikus reakciók alapelméletét, melynek eredményeként gyors fejlesztésekre került sor az 1930-as években. 1948 előtt a műselyem szövet jobbnak bizonyult a hőre érzékeny pamutszövetnél, és 75%-os részesedést szerzett a piacon.

1948-ban feltalálták a nylon szövetet, mely 1959-ig versenyben volt a műselyemmel. A nylon nyerte meg végül a versenyt 1960-ban, és ettől kezdve domináns szerepet kapott a piacon. Egy új poliészter szövet jelent meg 1962-ben. Az 1970-es években az acél szövetek vették át a vezető helyet, és a 80-as években elárasztották az európai és amerikai piacokat . 1972-ben Dupont feltalált egy Kevlár elnevezésű poliamid szálat, mely ötször erősebb az acélnál és a méretstabilitása is jó, de annyira költséges volt, hogy kizárólag különleges személygépkocsik gumiabroncsaihoz használták.

Ennek megfelelően az anyagok és gyártási technológiák fejlődése, valamint a személygépkocsik teljesítményének növekedése megalapozta gumiabroncsok dinamikus képességeinek előtérbe kerülését. Különösen az utak és autók fejlődésével párhuzamosan kellett a személygépkocsi abroncsokat is úgy tervezni, hogy nagyobb sebességet és jobb irányíthatóságot valamint biztonságot nyújtsanak. Az új, gazdaságos, nagy teljesítményű gumiabroncsok fejlesztése tovább folytatódik. A személygépkocsikkal párhuzamosan a gumiabroncsok is kiemelkedő fejlődésen mentek keresztül a keresztmetszeti viszonyszám és a rendkívül magas menetsebesség tekintetében.